Sütimanó történetek és más mesék

Most már ismerjük meg végre Sütimanó Kázmért.

2017. szeptember 13. 12:53 - thejaszaic

Szia!

Emlékszel még arra, amit nemrég meséltem neked? Hogy-hogy miről? Hát a sütimanókról! Tudod, azokra az apró kis varázserejű manókra gondolok, akiknél éjszaka van a nappal, akik földalatti játékvonatokon utaznak a föld alatti városaik közt, akik a cukrászdák pincéiben laknak és akik titokban segítenek a cukrász bácsiknak, ha kell. Ugye most már emlékszel? Akkor biztosan emlékszel Sütimanó Kázmérra is, aki egy óvódás sütimanó. Nnnnna! Róla fogok ma este mesélni neked. Először azonban bemutatom neked, hogy hol is él Sütimanó Kázmér!

mano_1.jpg

Ahogy minden sütimanó, úgy Kázmér is az egyik cukrászdáról elnevezett sütimanó városban él a szüleivel, a testvérével (van egy kishúga is neki), a rokonaival és a barátaival. Csendes kis kertváros az övék, apró, de takaros és színes kis sütimanó házakkal, girbe-gurba utcácskákkal.

Malomudvar város főterén -ugyanis így hívják a várost ahol Kázmér lakik-, pont úgy mint az összes sütimanó város közepén áll egy hatalmas piros oszlop, aminek a tetején egy átlátszó nagy és szép, sárga gömb található. Este nyolc óra felé, amikor az emberek városaiban épp kezd elbújni a napocska, akkor ez a szép sárga gömb halványan derengeni kezd. Hogy el tudd képzelni, ilyenkor pont úgy néz ki, mint egy lemerült elemlámpa.  Ám később a fénye egyre erőteljesebb lesz addig, míg már bele sem szabad nézni, oly vakítóan világít. A gömb így árasztja el fénnyel Malomudvar város utcáit, házait, de még környező kerteket, erdőket is. Amikor a gömb világítani kezd, akkor kezdődik el a nap Malomudvar városban, ez 

Ez az első olyan sütimanó-varázslat, amit most elárultam neked. Lesz még több is. Azt is elmondom, hogy ha te láthatnád ezt a 'hatalmas' oszlopot rajta a sárga gömbbel, akkor nem látnál mást, mint egy sima piros szívószálat, amire valaki biztos egy nagy gumicukor-golyót húzott, pedig ez egyáltalán nincs így! A Sárga Gömb ugyanis (minden sütimanó így hívja) a sütimanó városok napocskája, ami azért világít, hogy a sütimanóknál is lehessen reggel, és azért tud világítani, mert Malomudvar város sütimanó polgármestere -akinek egyébként Sütimanó Csaba a becsületes neve- a varázserejével készteti világításra a Sárga Gömböt.

A varázslatos polgármesternek egyébként nem csak ez a dolga. Ő irányítja a városka életét, ő ellenőrzi a cukrászda készleteit, így csak ő tudja, hogy aznap melyik felnőtt sütimanónak mi lesz a dolga és ő az is, aki ha valami elromlik Malomudvar városkában, akkor megjavítja. Így a polgármester minden egyes nap nagyon korán felkel és bemegy az irodájába, hogy először is elvarázsolja a Sárga Gömböt, hogy utána nekilásson a városka fölött lévő cukrászda ügyes-bajos dolgait elintézni. Láthatod: fontos manó a polgármester! Ugyanis, ha netán elaludna és elkésne a dolgozóból, még a nap sem kelne fel aznap Malomudvar városkában.

Ráadásul ha valaki, hát Kázmér (hogy most már beszéljünk egy kicsit róla is) mindenkinél jobban tudta ezt, ugyanis Sütimanó Csaba, a polgármester bácsi az ő apukája volt. Így amikor ma reggel ébredés után Kázmér az ágyacskájában nyújtózkodva, nagy kényelmesen még épp lustálkodott egy kicsit, ugyanarra gondolt amire most te is, hogy apa biztosan nem késett el a dolgozóból, mert hétágra süt a Sárga Gömb. És hát bizony kelni kellett, ahogy minden hétköznap reggel, mert Kázmér óvodás volt, aki -sok sütimanó óvodással együtt- Malomudvar városka egyetlen ovijába, a Dobostorta Óvodába járt.

Ez az óvoda ugyan sokban hasonlított az embergyerekek ovijához, mert a manó-ovisok is itt tanulták meg a virágok, a bogarak és a madarak nevét, itt tanulták meg hogy kell a kést és villát használni, vagy éppen úszni és ők is ugyanúgy rohangáltak az óvoda udvarán, mint az emberek gyerekei odafent a cukrászdán túli világban. Megjegyzem, Kázmért nagyjából két-három naponta le kellett tolni, mert ennyi időnkét koptatta el a manócipők orrát, az ovi udvarán.

De a manóovi mást is tanított. A Dobos Torta Óvodában tanulták meg a manógyerekek, hogy mire iskolába mennek már egy kicsi varázserejük is lesz és az óvónénik dolga volt elmagyarázni, hogy mire is jó az a varázserő. Megtanulták, hogy a varázserőt csak akkor tudják használni, ha azzal segíteni tudnak valakin és minden szerda délután gyakorolták a láthatatlanná válást is azért, hogy mire felnőtt manókká válnak, már gond nélkül tudjanak eltűnni veszélyes helyzetben sőt, nagycsoportban már apró kis varázslatokat is tanulnak majd.

Mint minden óvodás, Kázmér is nagyon élvezte az óvodát. Szeretett ott lenni, szerette az ovistársakat, a manófiú barátait és a kedves manólánykákat is. Nem mondom, hogy olykor nem civakodtak a manógyerekek -és ez alól Kázmér sem volt kivétel-, de általában előbb, vagy utóbb minden vitának kibékülés lett a vége. Ráadásul az óvodában mindig történt valami érdekes és jó időben Sütimanó Kázmér annyit rohangászhatott, amennyit csak bírt.

Talán ennek köszönhető, hogy a legtöbbször reggel még szinte nem is világított a Sárga Gömb, amikor ő már ébren volt és várta, hogy indulhasson az oviba. Ma is így volt. A napfelkeltét, vagyis azt, ahogy a Sárga Gömb egyre világosabb lett, még az ágyikójából nézte végig, de azután már rohant is pisilni, meg mosakodni és a reggeli manókekszet megenni, mert tudta, hogy a mai nap még a többinél is jobb lesz!  Kázmér ugyanis szeptembertől már nagycsoportos volt és a nagycsoportosok ma varázsolhatnak először!! És hogy ez hogy sikerült ennek a kis sütimanónak, azt a következő mesében mesélem el neked! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://sutimanok.blog.hu/api/trackback/id/tr2312825790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.